A karácsony misztériumában Krisztus világossága kiárad az egész világra és koncentrikus körökben terjed. Mindenek előtt a názáreti családot világítja meg, majd ez a fény kiárad a betlehemi pásztorokra, akik az angyal szavára a barlang istállóhoz siettek, ahol megtalálták a „jelet”: a pólyába takart és jászolba fektetett kisdedet. A pásztorok Máriával és Józseffel „Izrael maradékát”, a szegényeket képviselik, nekik hirdetik ugyanis az örömhírt. Krisztus ragyogása végül eljut a Napkeleti bölcsekhez, mert ők alkotják a pogány népek elsőszülötteit. Homály borítja azonban a jeruzsálemi palotákat, ahová a Messiás születésének híre paradox módon a Napkeleti Bölcseken keresztül érkezik el, ám ahol nem okoz örömet, hanem inkább félelmet és ellenséges érzelmeket kelt. Mindez Isten titokzatos terve: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” De mi ez a világosság? A karácsonykor kigyúlt világosság most megnyilvánul minden nép előtt és ez a világosság nem más, mint Istennek a megtestesült Ige Személyében feltáruló szeretete.

A karácsonyi időszak liturgiájában gyakran visszatér a 97. zsoltár következő verse: „Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságát feltárta a pogányok előtt.” Az egyház ezeket a szavakat arra használja fel, hogy hangsúlyozza a megtestesülés epifániai perspektíváját: vagyis azt, hogy Isten Fia emberré lett, belépett a történelembe és ez jelenti a tetőpontját Isten önkinyilatkoztatásának Izrael és minden nép számára. A betlehemi gyermekben Isten az emberi forma alázatában, a szolga, sőt a megfeszített alakjában nyilatkoztatta ki önmagát. Ez keresztény pradoxon. Éppen ez a rejtőzködés alkotja ugyanis Isten legmagasabb rendű megnyilatkozását, tehát az alázat, a szegénység, sőt a kínszevedés borzalma által ismerjük meg valóban Istent. A Fiú arca hűségesen felfedi az Atya arcát. Ezért tehát a karácsony misztériuma, úgymond teljes epifánia, megjelenés. A napkeleti bölcsek feltűnése nem ad hozzá valami idegent Isten tervéhez, hanem örök és alkotó távlatát fedi fel, vagyis az Efezusi levél szavai szerint: „a pogányok Jézus Krisztusban társörökösök, egy testhez tartozók, és az evangélium által az ígéret részesei.” A népeket, a pogányokat megvilágító világosság a megszületett Messiás dicsősége, aki az írások szerint Betlehemben, Dávid városában született. A Háromkirályok a Mária karján lévő egyszerű gyermeket imádtak, mert felismerték benne az őket vezérlő kettős világosság forrását: a csillag fényét és az Írások világosságát. Felismerték benne a Zsidók Királyát, Izrael dicsőségét, aki minden nép Királya is.

Urunk megjelenése ünnepének liturgiájában megnyilvánul az egyház misztériuma és missziós dimenziója is. Az egyház hivatása arra szól, hogy felragyogtassa a világban Krisztus világosságát, amely önmagában is felvillan, amint a holdban visszatükröződik a nap fénye. Az egyházban teljesedtek be a Jeruzsálemre vonatkoztatott ősi jövendölések, mint Izajás próféta gyönyörű próféciája: „Kelj föl, ragyogj fel, mert elérkezett világosságod, az Úr dicsősége felragyogott fölötted.” Ez az, amit Krisztus követőinek meg kell valósítaniuk és a boldogságok szellemében élve és a szeretet tanúságtétele által minden embert Isten felé kell vonzaniuk.

„Így világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.” „Jézus e szavait hallgatva, nekünk, akik az egyház tagjai vagyunk, el kell ismernünk a bűn által megjelölt emberi körülményeik elégtelenségét. Az egyház szent, de olyan emberekből áll, akik hibákat követnek el és korlátok között élnek. Csak Krisztus és egyedül Ő, Akitől a Szentlelket kaptuk, tudja átalakítani emberi nyomorúságunkat és csak ő képes állandóan megújítani minket. Ő a lumen gentium, a népek világossága, aki úgy akarta, hogy az egyházon keresztül árassza el világosságával a világot.
De hogyan történik meg ez – kérdezzük mi is Máriának az Úr angyalához intézett szavaival. És Mária, Krisztus és az Egyház Anyja megadja nekünk is a választ: „fiat mihi secundum verbum tuum”: történjék velem szavaid szerint. Mária tanít meg bennünket arra, hogy az Úr Epifániája, megjelenése legyünk, azzal, hogy megnyitjuk szívünket a kegyelem ereje előtt, hogy hűséggel ragaszkodunk Fia szavához, aki a világ világossága és a történelem végső célja.