– Bíboros Úr Árpád-házi Szent Margit ünnepén, január 15-én ünnepi szentmisével nyitotta meg Budapesten a nemzeti imaévet. Az országban sok helyen kezdik meg most ünnepélyesen az imaévet. Ön miben látja ennek jelentőségét?
– Püspöki Konferenciánk nem véletlenül hirdette meg az imaévet arra a szándékra, hogy a nemzet lelki megújulásáért könyörögjön. A lelki megújulásban – katolikus hitünk szerint – nyilván benne van a megtérés, elsősorban a saját megtérésünk. S annak a legszebb gyümölcse az, hogyha visszatalálunk a krisztusi szeretethez, a Gondviselésbe vetett bizalomhoz és reménységhez. Mert ha a történelmünkön végigtekintünk, akkor minden szomorúság, minden probléma, minden teher mellett ez a Gondviselés csodáinak is a történelme számunkra. Olyan megmeneküléseké, olyan fölvirágzásoké, amit emberileg meg sem lehetett volna tervezni. Ha már a nándorfehérvári győzelemről beszélünk – gondoljuk meg, hogy a török idők után itt maradt Közép-Magyarország szinte üresen – és itt most magyar kultúra van és Magyarország van. Ezt pusztán tervezéssel és fantáziával alig lehetett előre látni. Nagyon sok egyéb olyan fordulata volt már a történelmünknek, ami újra és újra arról győz meg minket, hogy Isten szeret bennünket. Az embernek a személyes életében is újra- és újra jelentkeznek ezek az élmények, csak észre kell vennünk őket. A lelki megújulás éve a bizalomnak, a Gondviselésbe vetett bizalomnak és a reménységnek is az esztendeje. Az imának ez is a legnagyobb eredménye vagy várt hatása, hogy ebben a bizakodó lelkületben, ebben a keresztény reményben meg tudjunk újulni.

– Milyen fontos események várhatóak ebben az évben országos vonatkozásban és a főegyházmegyében?
– Azoknak a programoknak a sora, amelyeket erre az imaévre terveztünk ezt a bizakodást, reménykedést fejezi ki. Említettük már a fatimai nemzeti zarándoklatot október 17-től 20-ig, azután országos családi zarándoklatot is szeretnénk egy hazai kegyhelyre szervezni – Mátraverebély-Szentkút neve merült fel, de az időpontot még nem rögzítettük –, máriapócsi program szervezése is előkészületben van. Nagy örömmel hallottuk azt is, hogy a határon túli magyar katolikusok is bekapcsolódtak az imaévbe, Ján Orosch püspök úr meghirdette, hogy Szent Margit ünnepén a magyarokkal együtt elkezdi ezt az imaévet, és az ottani magyar papsághoz szóló levelében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévre felhívó körlevelének nagy részét le is közli. Ez önmagában olyan hír, ami mutatja, hogy milyen reményekre jogosít fel minket a közös imádság. Jelenti a magyarságon belüli szolidaritás kifejezését, és azt is, hogy a környező népekkel való szolidaritásunknak, megbékülésünknek az erősítéséhez a hitünk és az imádságunk hozzá tud járulni. Természetesen ne gondoljuk azt, hogy csak egyházi területen lehet ezt munkálni – az utóbbi időben szlovák és cseh politikusoktól hallottunk már tiszteletreméltó megnyilatkozásokat éppen a magyarsággal kapcsolatban. Elindult egy folyamat itt a közép-európai népek között, amelyik szintén – nem csak nekünk, hanem a környező népeknek a lelki megújulását is segíti.

Ennek a folyamatnak szép állomása volt a 2004-es mariazelli közös imádság – íme megint egy imaalkalom, amelynek lelki hatásai voltak.

Azóta utótalálkozókra is sor került. Az idén Magyarországon találkoznak majd a Mariazellben együtt imádkozó országok püspöki konferenciáinak és híveinek képviselői. A meghívás áll, remélem, hogy a pozitív válasz hamarosan megérkezik. Augusztus 15-én, az esztergomi bazilika búcsúnapján szeretnénk ezt a közös imát tartani.

Bízom abban, hogy ezúttal olyan országok püspöki konferenciáit is be fogjuk kapcsolni, akik annak idején Mariazellbe még nem kaptak meghívót, különösen Romániára és Szerbia–Montenegróra gondolok, hiszen ővelük is van nagyon sok közös imádkozni-, gondolkodni valónk.

Az éves programnak egy mariazelli esemény is a részét alkotja: szeptemberben a nemzeti imaévünknek a szellemében tervezzük meg a minden évben megrendezett magyar zarándoklatot Mariazellbe.

A lengyelországi Sandomierz közelében, június 10-én és 11-én lesz egy nagy, ezer éves jubileumi ünnepség a Szent Kereszt kolostorban. A kolostor arról a kereszt ereklyéről kapta a nevét, amelyet a magyar Szent Imre herceg ajándékozott neki. Ez a legbecsesebben őrzött ereklyéjük, ma ott az egész vajdaságot Szent Kereszt vajdaságnak nevezik az ereklyéről és a kolostorról. Azt a megtisztelő meghívást kaptam Dzięga püspök úrtól, hogy legyek főcelebránsa a június 11-i jubileumi szentmisének. Nagy öröm lenne, ha egy magyar zarándokcsoporttal együtt mehetnék oda, és talán ezt az alkalmat összeköthetnénk azzal is, hogy imádkozunk hazánkért és térségünkért.

Magyarok Nagyasszonya országos megünneplése is olyan alkalom, amelynek során az imaév központi gondolatával foglalkozhatunk.

Tudjuk, hogy a Szent István-bazilikában október 22-én tervezünk ökumenikus istentiszteletet és megemlékezést az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából.

Különböző szentségimádási és kiengesztelődési napokat is tervezünk: imaiskolák, lelkigyakorlatok, esetleg egy tanulmányi nap is lesz, illetve a kiengesztelődés különböző alkalmai, amelyek részben a térség népei között, részben a különböző felfogású, különböző múltú emberek és közösségek között fejezhetik ki egy új lelkület megerősödését.

Magam is igyekszem személyesen megtenni mindazt, amit szimbolikus gesztusként, de erőteljes gesztusként, és szíveket fordító szimbólumként meg lehet tenni ebben az évben a kiengesztelődés érdekében. Adja Isten, hogy konkrét és örömteli alkalmat jelentsen ez a szándék ennek az évnek a során.

Egyházmegyénkben szép jubileumi ünnepség lesz szeptember 2-a, az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulója. Természetesen a mai klasszicista épületről beszélek, nem az egykori, gótikus bazilikáról, hiszen oly mértékben tönkrement a régi gótikus székesegyház, hogy újat kellett építeni. Az évforduló alkalmából felhangzik majd Liszt Ferenc Esztergomi Miséje, tudományos előadások és kiállítások lesznek, kiadványok megjelentetését is tervezzük. Ünnepélyes liturgia keretében is hálát adunk, és megáldjuk a felújított és újonnan berendezett régi nagyszeminárium épületet, ami a magyar Sionon, Esztergomban újra messzire sugárzó szellemi-lelki, kulturális központ lehet. Ez az a hivatás és célkitűzés, aminek az érdekében egyházmegyénk hosszú idő óta nagy erőfeszítéseket tett.

A hála és a dicsőítés is az imádságnak a lényeges tartalmai közé tartozik, nemcsak az engesztelés, nemcsak a kérés. Ilyen évfordulókon bizony hálát is kell adnunk. Hálát adni a létünkért, dicsőíteni Isten azért, mert e lét, az ember léte, az emberi közösségek léte annyi nagyszerű dolgot tartalmaz. Tehát miközben emlékezünk a szomorú dolgokra, emlékezni kell Istennek a nagy tetteire is. A Szentírás – az Ószövetség és az Újszövetség – Isten nagy tetteinek az emlékezete – a teremtéstől a választott nép történetének csodálatos fordulataiig, Krisztus életének és feltámadásának az emlékéig. A szentmise, az Eucharisztia ünneplésének egyik nagyon fontos mozzanata is az, hogy emlékezetbe idézzük Krisztus életének a misztériumát – a keresztet, a sírt, a harmadnapi föltámadást. Magában az Eucharisztiában fölidézzük az utolsó vacsora emlékét, de úgy idézzük föl, hogy az jelenvalóvá válik. Nem egyszerűen megismétlődik, hanem a szent anamnézisben jelenvaló eseménnyé válik.

Ha az isteni gondviselésnek a nagy tetteit, akár az egyéni életünkben, akár a családjainkban, a magyar egyház, a magyar nép életében felidézzük, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy az jelenvalóvá váljon. Megújulásunk forrása is az ilyenfajta emlékezés és hálaadó imádság. Adja Isten, hogy örömteli emlékekkel is erősödjön bennünk a hálaadásnak és a bizalomnak az érzése.