Ahhoz, hogy megértsük mi is történt valójában virágvasárnap, és mi ennek a jelentése, fontossá válik egy részlet, amelynek igazi értelmét még a tanítványok is csak később értik meg. Jézus a falusi emberek egyszerű állatán, szamárháton vonul be Jeruzsálembe, nem díszes királyi kocsin, sem pedig lóháton, mint a világ hatalmasai. János elbeszélése szerint a tanítványok is csak húsvét után döbbentek rá, hogy ezáltal teljesedett be az írás: „Ne félj Sion leánya! Nézd csak, Királyod jön szamárcsikó hátán.” Ahhoz, hogy megértsük e jövendölést és Jézus e szellemben véghez vitt tetteit, meg kell hallgatnunk Zakariás teljes szövegét. Ebben a próféta három dolgot állít az eljövendő királyról, azaz Jézusról: Ő a szegények, a béke és az egyetemesség királya.

Első helyen tehát Zakariás azt mondja, hogy az eljövendő király a szegények királya lesz, szegény a szegények között. A szegénység ebben az értelemben azokat az egyszerű és alázatos hívő lelkeket jelenti, akik Jézus alakja köré gyűlnek, a Hegyi Beszéd első boldogságának távlatában. Lehet valaki anyagilag tényleg szegény, de ha eltölti a gazdagság és a belőle származó hatalom iránti epekedés, akkor szíve szerint a gazdagokhoz tartozik. A jézusi és a prófétai szegénység előfeltétele viszont ennek az ellenkezője: bensőnkben szabadok vagyunk a kapzsiságtól és a hatalomvágytól. Ez sokkal több annál, mint hogy egyszerűen megosztjuk másokkal anyagi javainkat. Mindenekelőtt arról van szó, hogy megtisztítjuk a szívünket, és elismerjük, hogy a birtoklás felelősség, feladat mások iránt, hogy Isten szeme elé helyezzük magunkat, és engedjük, hogy Krisztus vezessen bennünket, aki bár gazdag volt, értünk szegénnyé lett. A belső szabadság az előfeltétele annak, hogy felülkerekedjünk a mai világban pusztító korrupción és kapzsiságon, és ezt a szabadságot csak akkor találjuk meg, ha Isten lesz gazdaságunk forrása, ha türelmesek vagyunk a napi áldozathozatalban, mert ezen keresztül fejlődik ki az igazi szabadság. Virágvasárnap mi azt a királyt – Jézust – dicsőítjük, Aki megmutatja nekünk az utat a lelki szabadság felé.

A próféta másodszor azt mondja, hogy ez a király a béke királya, aki szétzúzza a harci szekereket, széttöri az íjakat, és hirdeti a békét a népnek. Jézus alakjában ez a kereszt jele által valósul meg. A kereszt ugyanis a széttört íj, bizonyos értelemben Isten új és igazi szivárványa, amely összeköti az eget a földdel, és hidat emel a földrészek közötti mélységek fölött. Jézus új fegyvert ad a kezünkbe, a keresztet, a kiengesztelődés és a halálnál is erősebb szeretet jelét. Emlékezzünk, hogy amikor keresztet vetünk, nem válaszolhatunk igazságtalansággal az igazságtalanságra, erőszakkal az erőszakra. És emlékezzünk, hogy a gonoszt csak a jóval győzhetjük le, és soha nem válaszolhatunk rosszal a rosszra.

A próféta harmadik megállapításával meghirdeti az egyetemességet: a béke királyának hatalma tengertől tengerig terjed… a föld végső határáig. A föld ősi ígéretét itt új látásmód helyettesíti: a messiás király birodalma már nem egy meghatározott ország, amely különválik a többitől és elkerülhetetlenül a többi fölé emelkedik. Az Ő országa a földkerekség, az egész világ. Ő egységet teremt a kultúrák sokszínűségében a világ minden szögletében, Ő eljön a nyomorúságos kunyhókba és szegény falvakba éppúgy, mint a pompás székesegyházakba. Ő mindig ugyanaz, egyetlen és így a vele közösségben imádkozók maguk között is egységben vannak az egyetlen testben. Krisztus úgy uralkodik, hogy kenyerünkké válik azért, hogy önmagát adja nekünk. Ő így építi országát.

Ez az összefüggés még világosabbá válik az Ószövetségben a virágvasárnapra vonatkoztatható egyéb szavaiban. A tömeg így köszönti Jézust: „Hozsanna, áldott, ki az Úr nevében jön.” Ezek a szavak a sátrak ünnepére utalnak, amikor a hívek pálma-, mirtusz- és barkaágakkal járják körbe az oltárt. Most a nép ezeket a szavakat Jézusra alkalmazza, akiben meglátja, hogy az Úr nevében jön, hogy Ő a Messiás. Jézusban tehát felismerik azt, akiben Isten jelen van közöttünk. Izraelnek ez a reménykiáltása az egyház kiáltásává vált ahhoz, aki új módon jött el közénk az Eucharisztiában. Köszöntsük Őt, aki testével és vérével elhozta Isten dicsőségét a földre; aki eljött és mégis abban maradt, akinek el kell majd jönnie. Lépjünk be az Ő békéjének uralmába, és köszöntsük benne minden testvérünket, hogy Ő valóban a béke uralma legyen ebben a szétszakított világban.

A próféta által hirdetett jegyek – szegénység, béke és egyetemesség – a kereszt jegyében válnak eggyé. Ezért lett a kereszt az Ifjúsági Világnapok középpontjává. Volt idő – amely bizonyos értelemben még most is tart – amikor a kereszténységet visszautasították, éppen a kereszt jele miatt. Sokan azt mondták, hogy a kereszt áldozat, az élet tagadása, mi azonban teljes életet szeretnénk élni, korlátozások és lemondások nélkül. Semmi mást nem akarunk, csak élni. Virágvasárnap azonban azt üzeni, hogy a kereszt az egyetlen nagy igen, a kereszt az élet fája. Nem akkor találjuk meg az életet, ha birtokba vesszük, hanem akkor, ha odaajándékozzuk. A szeretet önajándékozás, ezért az igazi életet a kereszt jelképezi. Ma ezt a keresztet, amely főszereplője volt a kölni Ifjúsági Világtalálkozónak, átadják egy Sydneyből érkezett küldöttségnek, ahol 2008-ban a világ ifjúsága ismét egybegyűlik Krisztus körül, hogy vele együtt építse a béke országát.”

A Szentatya végül köszönetet mondott a fiataloknak, akik a találkozó előtt elviszik a keresztet a világ útjain, majd ezekkel a szavakkal zárta virágvasárnapi homíliáját: „Imádkozzunk, hogy Jézus nyissa ki a mi szívünket is, és keresztjének nyomába szegődve szeretete és békéje hírnökeivé váljunk a világban.”

Ámen