II. János Pál pápa életének utolsó szakaszát nagy szenvedés jelölte meg és boldog emlékű halála számomra továbbra is mély emberi és lelki élményt jelent. Karol Wojtyła bíboros, majd II. János Pál pápa mellett töltöttem csaknem 40 évet. A hit ajándékán túl, ezt tartom a legnagyobb kegyelemnek és kiváltságnak, amely történhetett velem az életben. Hittel éltem meg II. János Pál pápa távozását az Atyai házba, mivel ő is úgy élte meg távozását, mint átmenetet az életből az Életbe. Egyébként életünknek és halálunknak csak a hit fényében van értelme, mivel nem a megsemmisülés felé haladunk, hanem az élet beteljesedése felé Istenben, aki a Szeretet.
Most, egy évvel később, egyre világosabban tudatára ébredek, hogy II. János Pál halála nem a vég volt, hanem az egyház iránti hosszú és bizalommal teli szolgálatának csúcspontját jelentette. Bizonyos értelemben halála új termékenység kezdetét jelentette, új gyümölcsöket hozott. Halála az emberekben olyan sok jó energiát szabadított fel, részvétet, azt az érzést, hogy Isten népe nagy közösségéhez tartozunk. Továbbá halála olyan sok személyt közelített és még most is közelít Istenhez, Jézus Krisztushoz. II. János Pál olyan, mint az evangéliumi búzaszem, amely elhal, hogy életet adjon, új Életet.
Ezért nyugodtan állíthatom, - bár nem mély megrendültség nélkül – hogy Isten Szolgájának szenvedése, halála, nagy ajándéknak bizonyult az egyház számára. Isten elvette őt tőlünk, de ugyanakkor új, más módon nekünk ajándékozta. Ezt látjuk a hit, a remény, a szeretet gyümölcseiből.
A második kérdés a bíboros krakkói érseki szolgálatára vonatkozott. Dziwisz bíboros így válaszolt: Tudom, hogy krakkói metropolita érseki kinevezésem, II. János Pál melletti szolgálatom folytatása. Tőle tanultam meg megismerni az embert és az egyházat. Megtanultam, hogyan szolgáljam az embert, és hogyan vállaljam a felelősséget korunk egyházáért, hogyan hirdessem Krisztus Evangéliumát a mai világban. Természetesen látom korlátaimat az előttem lévő kihívásokkal szemben.
Ki nem érzett volna félelmet egy hasonló helyzetben? Ismét megtalálom azonban belső egyensúlyomat annak tudatában, hogy Isten akaratát kell végrehajtanom, tehát bízom benne, hogy Isten erőt ad ehhez. Ezen túl mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az égből elkísér Isten Szolgája, II. János Pál különleges közbenjárása. Valamilyen formában ő a „felelős” új küldetésemért, amelyet az egyházban végre kell hajtanom. Március 24-én, a konzisztórium után, lementem a vatikáni grottába II. János Pál sírjához,- hogy közbenjárását kérve – Istennek és a Szűzanyának ajánljam fel utamat az egyházban és az egyházért. Erős meggyőződésem, hogy nem vagyok egyedül. Azután sok emberrel találkozom, akik kétségtelenül II. János Pál emlékének köszönhetően, nagy jóindulatot tanúsítanak irányomban, imádkoznak értem, segítenek.
Most Lengyelországban, a krakkói főegyházmegyében készülünk Szentatyánk, XVI. Benedek pápa fogadására. Azonnal befogadtuk őt szívünkbe megválasztása napján és most Lengyelországban fogadjuk majd, mint Pápánkat, aki a történelemnek ebben a szakaszában vezeti Isten egész népét az atyai ház felé vezető közös zarándokúton. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ez a látogatás még erősebbre fűzi a lengyel katolikusok és az egész földön elterjedt egyház, az egyetemes egyház közötti köteléket: elmélyít és megerősít mindent, amit II. János Pál pápa olyannyira a szívén viselt.