„Ennek az első évnek a legfontosabb megkülönböztető jegye az öröm és a szeretet hatalma volt, amely azon túl, hogy mély hatást gyakorolt az egyház életére, érdeklődést váltott ki az egész emberiség részéről is” – mondta az interjúban Ruini bíboros. XVI. Benedek nagy teológus és péteri szolgálatának gyakorlása során is felhasználja ezt az adottságát, ez kegyelmi adományainak egyik legjellemzőbb jegye.” A pápa kommunikációs stílusa egyszerű és közvetlen. Kiváló képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy olykor rendkívül bonyolult és nehéz kérdésekről is világos és egyszerű módon beszéljen. A Pápa a keresztény hit kérdését helyezte korunk figyelmének középpontjába és a híveket arra kérte, hogy váljanak Isten szeretetének tanúivá. Ez ugyanis kulcsfontosságú kérdés ahhoz, hogy a kereszténység képes legyen párbeszédet kialakítani a mai kultúrával. Mindezt rendkívül modern módon teszi, mivel megnyilatkozásaiban mindig nagy tisztelettel van az emberi szabadság iránt. Ruini bíboros véleménye szerint a Pápa a hit nyilvános megjelenését illetően részben folytonosságot mutat II. János Pállal, ám nagy aggodalommal szemléli a laikussá váló nyugati társadalmat, amelyből az egyház egyre inkább kiszorul, azaz megszűnik a kereszténység társadalom építő jellege. „Az államok, a nemzetek és a jogalkotás nem veszi figyelembe Istent” – állítja a Pápa. Ruini bíboros számos más szempont mellett érintette még a „Deus caritas est” enciklika jelentőségét. Konkrétan a Pápa Nietzsche ellenvetésére válaszol, aki szerint a kereszténység megmérgezi a szerelem örömét. Még ma is sokan gondolják ezt, anélkül persze, hogy valaha is hallották volna a német filozófus nevét. Ruini bíboros szerint a Pápa enciklikájában részletesen és meggyőzően kifejti, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz.