Húsvéthétfőn délben különösen örömteli, ünnepi hangulatban zajlott le a Szentatya és a pápai rezidencia udvarát megtöltő zarándokok közötti találkozó. A Pápa a nyaraló ablakából a következő beszédet intézte a hívekhez a húsvéti időszakban az Úrangyalát helyettesítő Regina Coeli Mária ima elimádkozása előtt:

A húsvéti misztérium fényében, amelyet a liturgiában az egész hét során ünneplünk, örömmel adom ismét hírül a legszebb keresztény üzenetet: „Krisztus feltámadt, alleluja!” Találkozásunk jellegzetes máriás vonása arra késztet bennünket, hogy Húsvét lelki örömét Szűz Máriával szeretetközösségben éljük meg, arra gondolva, milyen nagy lehetett öröme Jézus Feltámadásakor. A Regina caeli imában, amelyet a húsvéti időszakban imádkozunk az Úrangyala helyett, a Szűzanyához fohászkodunk, arra kérve őt, hogy örvendjen, mivel Az, akit méhében hordozott, feltámadt. „Quia quem meruisti portare, resurrexit, sicut dixit”. Mária szívében őrizte a feltámadás „jó hírét”, amely az igazi öröm, a valódi béke forrása és titka, és amelyet a meghalt és feltámadt Krisztus szerzett meg számunkra Keresztáldozatával. Kérjük Máriát, hogy, amint elkísért bennünket Krisztus kínszenvedésének napjaiban, továbbra is vezesse lépteinket a húsvéti és lelki örömnek ebben az időszakában, hogy egyre inkább növekedjünk az Úr ismeretében és szeretetében és békéje tanúivá, apostolaivá váljunk - mondta a Szentatya, majd így folytatta beszédét:

„Ebben a húsvéti időszakban, meg szeretném osztani veletek örömömet egy nagyon jelentős évfordulót illetően: 500 évvel ezelőtt, pontosan 1506. április 18-án, II. Gyula pápa letette az új Szent Péter bazilika alapkövét. Ezt a lenyűgöző Bazilikát az egész világ csodálja formáinak megkapó összhangjában.” A Pápa hálával emlékeztetett azokra az elődeire, akik ezt a rendkívüli alkotást életre keltették Péter Apostol sírja felett. Csodálattal említette meg azokat a művészeket is, akik lángelméjükkel hozzájárultak a bazilika építéséhez és díszítéséhez, mint ahogy hálás szavakkal illette a Szent Péter Bazilika Gyára személyzetét, akik mesterien végzik a művészet és a hit egyedülálló remekművének karbantartását. Bárcsak az 500 éves évforduló minden katolikusban felébresztené azt a vágyat, hogy „élő kő” legyen egy szent egyház építéséhez, amelyben visszatükröződik „Krisztus világossága”, a szeretet révén, amelyet a hívek megélnek, és amelyről tanúságot tesznek a világ előtt.

A Szűzanya, akit a loretói litániában „Causa nostrae laetitiae” – azaz örömünk oka – névvel illetünk, eszközölje ki számunkra, hogy mindig megtapasztaljuk annak az örömét, hogy része vagyunk az Egyház lelki épületének, annak a „szeretetközösségnek”, amely Krisztus Szívéből született.

A Regina Coeli elimádkozása után a Szentatya franciául, angolul, németül, spanyolul és lengyelül köszöntötte a számos zarándokcsoportot, majd a következő rögtönzött szavakkal fordult az olasz hívekhez:
„Végül Húsvéthétfőn, azaz az Angyal hétfőjén, amely meghosszabbítja Húsvét örömét, köszöntöm a Castel Gandolfóban és a Szent Péter téren jelen lévő olasz zarándokokat!” – majd utalással egy hatalmas transzparensre, a Pápa így szólt: „Látom, hogy Nápoly várja látogatásomat, és mindezt németül hozzák tudomásomra. Ismételten tolmácsolom húsvéti jókívánságaimat az olasz zarándokoknak.” Köszöntötte az albanoi püspököt, majd hozzátette, hogy Castel Gandolfo lakói nagy barátsággal fogadták vasárnap esti érkezésekor. Szűz Mária, a feltámadt Úr Anyja mindenki számára eszközölje ki a lelki békét. Jó és Szent Húsvétot kívánok mindenkinek” – búcsúzott el az ünneplő hívőseregtől XVI. Benedek pápa.