XVI. Benedek pápa ezúttal is az előde által bevezetett szokás szerint a virágvasárnapi Ifjúsági Világnap előkészületeként csütörtökön délután találkozott a római egyházmegye fiatalságával, akikhez főként Lazio tartományból és Olaszország más részeiből, sőt külföldről is csatlakoztak fiatalok. Az olasz zászlók mellett nagyon sok lengyel lobogót is látni lehetett, sőt még mexikói nemzeti színek is jelen voltak. A Szent Péter tér egyes pontjain már elhelyezték az olasz virágvasárnap jelképét, az olajfákat, a térre vezető Conciliazione út két oldalát végig cserepes pálmafák díszítik. A délutáni találkozás vidám légkörben zajlott le, énekek, táncok, művészi torna és tanúságtételek alkották a fiatalok ünnepének keretét. Különösen megható volt Maddalena Santoro tanúságtétele, akinek pap testvérét, Andrea atyát nemrég iszlám fanatikus ölte meg törökországi plébánia templomában. A Szent Péter téren jelen volt a megölt pap édesanyja és három testvére is. Az ő nevükben Maddalena annak a reményének adott hangot, hogy a szívükből fakadó megbocsátás elősegíti az egységet a és a párbeszédet a vallásokkal, főként Közel-Keleten, azon a földön, amelyet pap testvérük annyira szeretett.

Az est egyik legszebb és legérdekesebb mozzanatát az alkotta, amikor a Szentatya válaszolt 5 fiatal kérdéseire, amelyek érintették a szerelem témáját, saját hivatásának történetét és a hitetlenség kihívását.

A szerelem témájával kapcsolatban a Pápa emlékeztetett arra, hogy a hét szentség közül az első a házasság, amelyet Isten az ember megteremtésekor létrehozott. A jelenlegi fogyasztói kultúrával szemben, amely mindent megenged, valójában azonban kiüresíti az embert, a történelem valamennyi nagy civilizációja a monogámia, illetve a férfi és a nő hűségének eredeti terve felé mutat, amelyben megszületik az új generáció, és amelyben az igazi fejlődés létezik.

Papi hivatásának történetét a Szentatya a következő szavakkal mondta el. Isten hívását az erősen katolikus Németországban hallotta meg, amelyre azonban már rávetette árnyékát a nácizmus, amely azt állította, hogy nem lesz szükség sem papokra, sem szerzetesekre. „E rendszer brutalitása és embertelen arca viszont számomra azt jelentette, hogy a papság útját kell választanom. Ezzel az ember ellenes kultúrával szembeszegülve értettem meg, hogy az Úr Jézus és a hit mutatja meg az igazi utat és ekkor döntöttem el, hogy nekem az Úr útjának győzelméért kell fáradoznom… „Szüleim és plébánosom segítettek abban, hogy megszeressem a liturgia szépségét, amelyben valóságosan kitárulkozik az égbolt. Apránként felfedeztem Isten szeretetének szépségét, majd azt az örömet, hogy betekinthettem a teológiai tudományok évezredes hagyományába és a liturgiába, amelyben Isten velünk van.” A Szentatya nem rejtette véka alá aggályait sem, tudta ugyanis önmagáról, hogy inkább elméleti ember, aki kevés gyakorlati érzékkel rendelkezik. „Tudtam, hogy nem elég ismerni a teológiát, ahhoz, hogy jó pap legyek, hanem fontos az is, hogy mindig oda tudjak figyelni a betegekre, az idősekre, a szegényekre, a fiatalokra és egyszerű legyek az egyszerűek emberekkel… Az Úr azonban megsegített, mert jó mestereket adott mellém” – mondta végül a Szentatya, és szavait tapsviharral jutalmazták fiatal hallgatói.

A fiatalok kérdéseire válaszolva végül a Pápa korunk nagy kihívásai között a szekularizmust említette, azt, hogy sokan úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Ez az életstílus azonban fellazítja a társadalmat, és ha mindenki csak a saját tervei után megy, akkor a végén mindenki mindenki ellen fordul. „De így nem élhetünk. Jelenvalóvá kell tenni Istent a mai társadalomban, Jézus Krisztus Istenét és nem más Istent” – szögezte le határozott hangon a Pápa.

A virágvasárnapi Ifjúsági Világnapot előkészítő találkozó lezárásaként XVI. Benedek a Szent Péter bazilika altemplomába II. János Pál sírjához indult néhány fiatal kíséretében, akik magukkal vitték a szentévi keresztet és a Salus Populi Romani, a Római Nép Üdvössége ősi Mária kegyképet. A Pápa néhány percig imádkozott az egy éve elhunyt elődje égő gyertyákkal övezett sírja előtt, miközben a Szent Péter téren összegyűlt 30 ezer fiatal kivetítőkről követte a jelenetet és meghatottan kapcsolódott be az imádságba.